Rockenbauer Pál teljesítménytúrák 2019.

Ebben az évben rossz előjelekkel indult a túra, mivel Kiss Laci szakosztályvezető, társszervező, nem tudta lejárni az útvonal kritikus szakaszait, valamint az időjósok sem ígértek semmi jót. Szerdán az ellenőrzőpontok kihelyezésekor Bázakerettyén a szilvást megnéztük, hogy kell e nyomvonalat kaszálni, mint azt tettük az utóbbi években. Ekkor tapasztaltuk az akácok bedöntögetését. Csütörtökön ki kellett menni, hogy járhatóvá tegyük az utat. Szerda éjjel kaptuk az első záport, melyről megállapítottuk, ha nem lesz több csapadék, akkor még nem lesz nagy sár. Figyelve az időjárás előrejelzést, mindenhol, még a lendvai rádióban is azt ígérték, hogy pénteken átvonul felettünk a front, de sajnos nem így történt.

Talán az időjárástól megijedve a 45 fő előnevezőből 6-an már az indulást is feladták.

Péntek éjjel is volt eső, de szombaton este a térségben felhőszakadás volt. Szombaton napközben 20-25 fok körül volt a hőmérséklet, viszont nagy volt a fülledtség. Éjszaka sem hűlt le nagyon a levegő 14-16 fok körül mozgott.

Mint a statisztikából látszik, a 130-on a 76,2 %-os volt teljesítés, ami az előző forró évekkel nagyjából azonos, és nem rendkívüli, hisz 2008-ig visszanézve 2008., 2011. és 2012-ben is rosszabb volt a teljesítés aránya (statisztika http://kanizsatura.hu).

2018-ban emeltünk a nevezési díjon azzal a céllal, hogy folyamatosan javítjuk a túrán a szolgáltatásokat. Így került be az eszteregnyei szőlőhegyen megvásárolt faház frissítőpontként. Az idén került olyan állapotba a homokkomáromi ingatlanunk, hogy hosszú évek után ismét tudtunk ellenőrzőpontot nyitni, mely frissítők pontként is működött. Igaz idén csak teát adtunk, mivel sajnos a paradicsom és a paprika ára duplájára emelkedet, az előző évekhez képest.

Idén olyan esemény is történt, amire a rendezvényeink fennállása során még soha nem volt példa. Augusztus a térségünkben a falunapok, búcsúk ideje. Bázakerettyén is mindig a túra hétvégéjén volt falunap, kivéve az idei évet. A B24 söröző, amely már évek óta helyet ad a túra ellenőrzőpontjának, kedvelt helye néhány idősebb és fiatalabb helybélinek. Eddigi években némi hangoskodás, talán túlzott érdeklődés volt a jellemző, de barátian fogadták a túra rendezőit és résztvevőit is. Az idén két lény (bocs, de nem tudom jobban leírni a fajtájukat) már a megérkezésemkor kitűnt a társaságból, folyamatosan erejüket fitogtatva provokálták a helyi fiatalokat. Az eső miatt behúzódtam az ellenőrzőponttal a sörözőbe, na itt volt ám a hangzavar, mert meccset néztek, és a lények folyamatosan üvöltözték a „hajrá DVTK-t” (nem ők játszottak). Különösebben nem foglalkoztunk velük a túrázok kicsit hamarabb tovább indultak, mint a korábbi években.

Az egyik lény magára maradt néhány helyi fiatallal, és addig provokálta őket, míg eleredt az orra vére. Némi dulakodás után a helybéliek szétszedték a civakodókat. A lény át szaladt az albérletébe, ahol a családjával (3 szép gyermek és egy aranyos feleség) lakik.

A sörözőben a pultnál dolgozó hölgy és még két idősebb úr maradt rajtunk kívül. Azt gondoltuk nyugalom lesz. Rövid idő múlva megjelent a két lény üvöltözve, hogy mondjuk meg ki vérezte össze a lény orrát, aki ha nem részeg egyébként egy rendes fiatalember. Mint kiderült Borsodból költöztek ide, mert Ausztriában dolgozik (nem kisebbségi még mielőtt bárki elkezdene cigányozni). Elmondás szerint ez szinte minden héten hasonlóan játszódik le, és a kávézóban ez volt a lénynek az ötödik esete, de akkor nem volt dulakodás, hamar bezártak. (Csak halkan mondom, ezektől a migránsoktól kell félni. Hét közben robot külföldön – gondolom nyusziként – hétvégén hazajön és kiereszti a gőzt.)

A túra miatt volt csak nyitva a helyiség. Többször jeleztük, hogy zártkörű rendezvény nem is lehetnének a helységben. Akkor hívtuk ki a rendőrséget, amikor a túrázókat is elkezdték provokálni.

A rendőrök nagyon határozottan és korrektül jártak el. Sem én, sem a pultnál dolgozó hölgy nem akartunk mást, mint nyugalmas éjszakát. Meghallgatva a történteket a rendőrök megbírságolták a lényt, és közölték vele, hogy nem tartózkodhatnak a sörözőben.

Míg a rendőrök közölték velünk az intézkedésüket, a lény az albérlet ablakába, ami a sörözővel éppen szemben van, kiülve kiabált.

A rendőrök ezért nem mentek el azonnal, az autóban kissé félrehúzódva vártak. A lény egy magnót tett ki az ablakba és a zenét üvöltetve provokálta e rendőröket, akik közölték vele, hogy a gyermekvédelmi hivatalnál bejelentést tesznek, mert veszélyezteti a saját gyerekeit.

Később a rendőrök elmentek, a lények azonnal megjelentek a sörözőben és már engem is provokáltak. a lény köpködött és folyamatosan üvöltözött, ezért már rendőri védelmet kértem a rendezvénynek. A rendőrök hamar megérkeztek, és el is vitték volna a lényt, de akkor a pultos hölgynek és nekem is el kellett volna menni velük az őrsre. Természetesen kértem, hogy próbáljuk meg másképp rendezni, mert nem szeretném, ha veszélyeztetnénk a rendezvényt, ami az idén a Magyar Nemzeti Teljesítménytúra Bajnokság futama volt.

A rendőrök ezt megértették, és úgy intézkedtek, hogy a túra lebonyolítását ne zavarják. Ez újabb bírság, valamint feljelentés csendháborításért, és az ellenőrzőpont zárásáig jelenlétükkel biztosították a helyszín nyugalmát, mert a lény továbbra is az ablakból kiabált felénk.

Bocs, hogy ilyen hosszú lére eresztettem, de nem szeretném, ha pletyka szinten terjednének az események.

A Rockenbauer Pál teljesítménytúrák rövid története

Rockenbauer Pál 1987. november 26-án hunyt el. Még ebben az esztendőben a Rádiháza Nagykanizsa közötti piros sávval jelzett turistaút jelzéseit az „…és még egymillió lépés” című sorozat hatására kékre váltva Deák Jenő a Nagykanizsai Postás Sportegyesület gyalogtúra szakosztály vezetőjének kezdeményezésére emlékúttá nyilvánítottuk.

1989- vagy 1990-ben dr. Jakabfi Rudolf a Zala Megyei Természetjáró szövetség elnöke erre az útra, emléktúrát szervezett, melyen egyesületünk több tagja is részt vett (akkor még Postás SE tagként).

Akkor fogalmazódott meg bennünk, hogy minden évben Rádiházáról indulva, Bázakerettye és Valkonya szállással vezetett emléktúrát szervezzünk. Ezt emlékeim szerint 2004-ben hirdettük meg utoljára.

1990-ben kezdtünk el teljesítménytúrát szervezni Thury György Emléktúra néven, melyet azóta is minden évben megrendeztünk, 2019-ben 30. alkalommal. Egyik túratársunk vetette fel, hogy miért nem szervezünk teljesítménytúrát a Rockenbauer emlékúton?

Így 1991-ben útjára indítottuk a 70 km-es teljesítménytúrát a Rockenbauer Pál emlékúton. A túra több résztvevője is javasolta, hogy rövidebb résztáv is legyen.

Így 1992-ben volt az első 40 km-es teljesítménytúra a Rockenbauer Pál emlékúton. Ekkor még ennek is Rádiháza volt a rajthelye. A résztvevők Rádiházáról gyalog indultak Szentpéterföldéig, majd itt a kisvasúton különjáratra szállva vonatoztak Kistolmácsig, innen újból gyalog tovább Nagykanizsáig. Néhány évig működött csak, mert megszűnt a kedvezmény a különvonatra így nem tudtuk megfizetni, pedig igazi különlegesség volt ez a túra.

1992-ben természetesen szintén túrázók vetették fel, hogy miért nem tesszük lehetővé a 70-est oda-vissza teljesíteni (még mindig Rádiházáról indulva).

1993-ban volt először 130 km-es teljesítménytúra a Rockenbauer Pál emlékúton, rádiházi indulással, Nagykanizsán visszafordulva ugyanazon az úton.

Aki már járt ezen a rendezvényen az tudja, hogy Nagykanizsáról visszafordulni Rádiházára ugyan azon a dimbes-dombos útvonalon, na az kegyetlen.

Ezért, természetesen ismét túrázók javaslatára kerestünk körtúra lehetőséget, melyre a jelenleg is használt nyomvonalat találtuk.

Ekkor még éveken keresztül a fő rendezvény a 70-es teljesítménytúra és a 3 napos vándortúra volt.

Valamikor a 90-es évek végén lett átszervezve a túra úgy, hogy a 130 km-es a fő táv és ennek rendeltük alá a résztávokat, ettől kezdve van a 130 km-es, a 70-es, a 40-es nappali és a 40-es éjszakai táv.